Today was a good day

Úgy gondolom, ha már a blogírás-ötletének kis magvát én ültettem el A. fejében*, ideje lenne nekem is alkotnom valamit amiből kiderül, hogy tényleg van hozzászólásom a dolgokhoz, és nem csak szóban, hanem tettekben (ebben az esetben írásban) is megnyilvánul a tény, hogy ennek a blognak két szerkesztője van. Így hát amikor A. kedvesen ösztönzött véleményem kifejtésére egy dolog jutott eszembe:

Tehát most először de feltehetően, vagy inkább nagyon valószínüleg, sőt biztosan nem utoljára én is veszem a bátorságot, és méltóvá teszem magam a szerkesztőtárs titulus betöltésére a vakendo.blogspot.it-nek keresztelt nyitott naplónkban.

És ha már elkezdem, itt az első kis bejegyzésben le is írnám az első igazi traumát (első és eddig egyedüli) ami itt tartózkodásom alatt ért. Az igazat megvallvalva, én kifejezetten úgy éreztem, hogy ha beszélni nem is (tisztában lévén a ténnyel, hogy a szókészletem a dallamos neolatin nyelvben, az olaszban, nem igazán nevezhető terjedelmesnek), de érteni úgy nagyjából fogok mindent. Ám ennek a téves feltevésnek köszönhetően az első pofon már el is talált. Kiderült ugyanis, hogy habár eladni nem tudnának, de a nevemen kívül nem sok mindent tudok olaszul. Épp ezért már erősen, vért izzadva koncentrálok nyelvtudásom fejlesztésére, mindent beleadva nézem Griffinék kalandjait, időt nem sajnálva vizsgálom a sárga család mindennapjait (nem, nem Lee-éket, Simpsonékat), illetve tanulmányozom a Nagy Robbanás Teóriáját a 'Róka' csatornán olaszul. Forza Doriano!

Viszont most, hogy semmi sem nyomja a lelkem, visszatérhetünk a bejegyzés címének megfelelő témához. A mai nap folyamán, ahogy A. már említette, rengeteg kört tettünk meg mindenféle ügy érdekében, ennek ellenére még a 'futottak még' kategóriából is kihagyták a nevünket, mivel az égvilágon semmit sem sikerült elintézni. Habár már láttam az iskolát, voltam bent, és a fiatal Sméagol-ra emlékesztető igazgatót, illetve az afrohajú titkárnőjét is megismertem, akik mindketten nagyon kedvesek és segítőkészek voltak.

De sajnos, a nap itt is lemegy, és az ágyam egyre csalogóbb (sic!) és csalogatóbb hellyé válik. Úgyhogy befejezésül, az olasztanulás céljából egy filmidézet:

'Se Bonnie arriva a casa e trova due gangster che fanno cose da gangster solo Dio sa che ca**o potrebbe succedere…'

Azok között akik kitalálják, hogy melyik filmből idéztem, kisorsolunk egy törölközőnyi rágógumi papírreszeléket. Sok sikert. 

(* Igen, és a spanyolviaszkot is D. találta fel)