Fárasztó hét

Egyre inkább meg vagyunk arról győződve, hogy nagggyon jó iskolába irattuk be D.-t. Bár egyesek szerint ő maga választotta ki interneten ezt a gimnáziumot, sok szempontot figyelembe véve, amelyek között a tanulás biztosan nem szerepelt :-) 

Azon túl, hogy 8:15-re kell iskolába menni — kivéve keddet, amikor 9:15-re, mert D. nem vesz részt az első órán, ami hitoktatás —, az e heti tanrend a következőképpen alakult: 

— Hétfő: semmi extra, 8:15-13:15 

— Kedd: 9:15-13:15 (az egy óra plusz alvás már nem is számít eseménynek) 

— Szerda: 8:15-13:15 Két osztályfőnöki óra lett volna, de nem volt osztályfőnök, aki csak benézett a terembe és azt mondta, hogy megy dolgozni (ez úgy látszik jó kifogásnak tűnik az itteni tanárok körében). Utólag kiderült, hogy ez inkább osztály-óra akar lenni, ahol is az osztály beszéli meg a saját dolgait, de persze semmi ilyesmi nem történik, tehát igazából van két lyukas óra, 2-3 hetente egyszer, szabályosan az órarendbe iktatva.

— Csütörtök: 8:15-13:15 Úgy tervezte a rajztanár, hogy mivel a mai nap utolsó két órája rajzóra, az osztállyal bemennek az óvárosba és az ott fognak rajzolni. Zuhogott az eső, így az osztályteremben maradtak, de azért a témát megtartották, így kútfőből vagy telefonon tárolt képekről rajzoltak ezt-azt a fiatalok. D. egy pálmafát rajzolt, a háttérben A Pogácsával, de sajnos nem tudta megmutatni itthon, mert beszedték. 

Biztosan ki fogják állítani valahol. 

És előszedik, amikor D. híres ember lesz. 

Végül kiderül, hogy D. tulajdonképpen itt született és nevelkedett. 

És majd díszpolgárrá is avatják.  

Stb. 

— Péntek: nem volt iskola, mert az utolsó évesek valamilyen előadást tartottak. Egyesek (itt tanárokat és diákokat egyaránt kell érteni) azt mondták, hogy egyáltalán nem kell menni, mások, hogy fakultatíve lehet menni, aki akar, megint mások, hogy igazából aki nem megy, az vigyen igazolást…. D. nem ment, igazolást nem kért senki. 

— Szombat: 8:15-13:15, a  múlt héten alá kellett írni egy papírt, hogy a nebulót elengedjük kiállítást nézni az iskola szervezésében, ami eredetileg csak 2-3 órát vett volna igénybe, de elmaradt, viszont cserében egy óra sem volt megtartva, tehát az osztály egész nap ült a padban és kártyázott vagy a telefonját nyomkodta. Viszont D. dicséretére legyen mondva, önszorgalomból részt vett egy angolórán azzal az angoltanárral, akivel még II-os korában összebarátkozott. 

Fárasztó hét volt, na :-)