Panettone

A panettone nagyon puha, foszlós kalács, kuglófalakúra sütve. (Van kuglóf is, az a pandoro.)
A panettone eredei receptje Milanoból származik, karácsonykor volt szokás sütni, körülbelül egy kilogrammos darabokban és ízlés szerint gyümölcs-, dzsem-, dió-, mogyoró-darabokkal vagy krémmel gazdagítva a tésztáját — most már csak a nagyon elszántak fognak hozzá, mert természetes kovásszal
készül és több napig kell keleszteni (ettől lesz olyan hihetlenül puha és könnyű). 

Saját sütés helyett viszont készen veszi mindenki és ezt viszi ajándékba a barátoknak, amikor Karácsony és Újév között vendégségbe megy, mindegy, hogy ebédre, uzsonnára vagy vacsorára hivatalos-e. (És sajnos édes spumante —nevezzük pezsgőnek— jár hozzá, ezt viszont mi szoktuk ajándékba vinni másoknak.) Emiatt most több panettone van birtokunkban, és szép lassan megbirkózunk velük.
Kettő ezek közül a Flamigni cég terméke, amely régi patinás cég a pályán.
Az első, amit megbontottunk:

Kandírozott cedrátcitrom- (avagy citronád? citrus medica) és csokidarabokkal van tele:

És finom!!!

(A nylonzacskót sajnos nem szabad kidobni felbontás után sem, mert abban kell tárolni, különben nagyon gyorsan kiszárad. Bármelyik panettone.)