Mostarda

A mostardanak van ugyan köze a hangzásra hasonló „mustár” szóhoz, de jóval kevesebb, mint azt a két szó összecsengéséből gondolnánk. 
Ez a Cremonából származó mostarda, amelyben kb. 5% mustárpor van abban a nagyon sűrű (átlátszó) cukorszirupban, amiben a friss gyümölcsdarabokat (kiwi, körte, alma, sárgabarack, cseresznye,
mandarin) pácolják majd tárolják is — mindezt úgy, hogy a gyümölcsök ropogósak maradnak:

Édes-csípős ízre kell gondolni, kicsit a kínai ízkombinációkra emlékeztet, csak persze a porított mustármag nem úgy csíp, mint a paprika és rokonai. Inkább úgy, mint a wasabi — amely hasonlatosság nem véletlen, hiszen mind a wasabi, mind a mustár a Brassicaceae (keresztesvirágúak avagy káposztafélék) növénycsaládba tartozik, tehát valóban rokonok (csípőben legalábbis). 

Szerintem legjobb lenne mustárlekváros gyümölcsnek hívni ( ™, stip-stop, ® meg minden) :-) 

Etimológia:  
A „mustár” és a „mostarda” közös gyökere egyébként a mustum ardens latin kifejezés, amelynek jelentése „égő (=csípős) must”. A XIII századtól használták a must és a mustárpor keverékét ételek tartósítására. A mustárnövény latin neve Sinapis, nigra vagy alba (fekete vagy fehér).
És ha már a rokonság- és eredetkutatásnál tartunk, akkor idetartozik (aki még nem tudná), hogy a rucola (Eruca sativa) magyar neve „(vetési) borsmustár” :-)