Az articsóka az igazi gourmet alapanyag: legalább 65%-a "göngyöleg" (= ki kell dobni), rengeteg munka van vele, mire az élvezhető részhez jutunk, ráadásul az igazán jóízű a tüskés változat (szárd articsóka), ami ha nem vigyázunk, napokig emlékeztetni fog arra, hogy tulajdonképpen ő is virág akart lenni, csak mi nem hagytuk kibontakozni.
Az itt közölt pucolási-bontási eljárás kizárólag a tüskés változatra érvényes, a tüskétlen, ún. római articsókát nem lehet így felhasználni, mert annak a közepe is kemény marad.
Ezt a tüskés változatot viszont, ha már egyszer átküzdöttük magunkat a boncolási eljáráson, nagyon vékonyra szelve nyersen is lehet fogyasztani, balzsamecettel-olajjal-sóval meghintve, esetleg lazacforgáccsal társítva, vagy pedig —nagyságtól függően— negyedekre-hatodokra vágva, kis hagymával puhára főzve magában is ízletes, risottonak pedig kiváló :-)
Íme egy csokor articsóka:
Megtisztítjuk az oldalán lévő levelektől és tüskéktől:
Levágjuk a szárát (de nem dobjuk ki):
Letörjük az első két sor levelét (szirmát):
Levágjuk a megmaradt levelek tüskéit:
A további leveleket is letépjük róla körben, egészen addig, amíg a megmaradt lágy levelek már egyáltalán nem zöldek, hanem csak sárgásak, illetve ha egyet letörve elrágcsáljuk, akkor nem marad elharaphatatlan rost a fogunk között:
Az így nyert részt kettévágjuk:
Az alján lévő puha, porzószerű szálas részt kivágjuk:
A belső levélkékről is levágjuk a tüskéket:
És ezzel a fejek (igazából bimbók) előkészítési része befejeződött. A felhasználási javaslatokat lásd fent.
Következik a legínyencebb rész, a szárak megtisztítása:
Tördeléssel megkeressük azt a részt, ahol már nem fás a szár:
Késsel félig bevágva a szárat, kézzel tépve hosszanti irányban lehántjuk a nagyobb rostokat:
Végül pedig zöldséghámozóval levágjuk a maradék (elrághatatlan) rostokat:
Nessun commento:
Posta un commento
Nota. Solo i membri di questo blog possono postare un commento.