Dolce vita nella scuola

Rögtön egy bocsánatkéréssel kezdem, elnézést azoktól akik rendszeres olvasói írásaimnak, akik a reggeli rutinban a vakendo.blogspot.it-et helyezték az újság helyére. Fokozottan röstellem, de se időm, se affinitásom nem volt igazán arra, hogy a kis gondolat-morzsáimat megörökítsem. De most, (ahogy a mondás is tartja, ugye, jobb
későn, mint soha) egy varázslatos bejegyzéssel megpróbálom betölteni az űrt, ami a posztok hiányában keletkezett.

Napról-napra egyre jobban össze vagyok zavarodva, sehogy sem vagyok képes kifundálni, hogy hogy működik az iskolában a rendszer. Egy hét kifogástalan iskolalátogatás után arra sikerült rájönnöm, hogy az órarendben leírt óraszám stimmel a valós óraszámmal, de ezt leszámítva nem igazán fedezhető fel hasonlóság vagy esetleges egybeesés az iskolai napok elméleti illetve gyakorlati menete között. Azt most nem említem meg, hogy az órák sorrendje a lehető legeltérőbb az előre megbeszélttől, és még a gondolat egy kis magva sem vetődik el elmém mezején, hogy megfogalmazzam a tényt, hogy minden nap máskor van szünet, és minden nap más a szünetek száma. Nem írom le azt sem, hogy a tanárok bevett szokásává vált az, hogy (persze ebben semmi kivetnivalóm nincs) egy szolid 25-30 perccel később jönnek be órára, illetve kihagyom azt is, hogy amikor az egyik tanár (akivel egymás után két óránk volt, vagy inkább lett volna) megérkezett a terembe és kényelembe helyezte magát, annyit mondott hogy most nem ér ránk, dolgoznia kell, foglaljuk el magunkat. Lehet hogy csak én gondolom így (illetve a hihetetlenül komoly kereső-munkával nagy nehezen megtalált Wikipédia), de a pedagógus definíciója nem egy olyan személyre utal, aki neveléssel és tanítással foglalkozik?

Egyébként nem azért, hogy ügyesnek tituláljam magam, de egyre jobban megy az élő nyelv megértése, és ha még számok illetve betűk is vannak a táblára írva, akkor egészen dicséretesen tudom követni az óra menetét. Erre egy remek példa, hogy valamelyik nap egy kevés vér és verejték után megszületett a verbális kapcsolat a matek tanárnő és köztem, és sikeresen megértettem, hogy mit is tanulunk, és a táblánál egy sikeres feladat levezetéssel ezt be is bizonyítottam neki. Erre a két kezét összecsapva az osztály felé nézett, és feltette nekik a kérdést: 'Hogy lehet az, hogy idejön egy ember, egy másik országból, aki alig beszéli a nyelvet, amin tanítok, és megérti amiről szó van, ti pedig, hiába az anyanyelveteken beszélek, azt sem tudjátok, hogy hány óra van 8 órakor. Lehet, hogy jobb lenne ha magyarul tanítanálak titeket.' Válaszul egy terjedelmes csönd kezdett honolni, amit az egyik srác a hátsó sorból, a székében hátradőlve szakított meg, miután az előbb hallottakat végiggondolva, félhangosan csak annyit mondott: 'Vagy lehet, hogy jobb lenne, ha a tanárnő Magyarországon tanítana.'

És befejezésül, hogy tényleg ne maradjon senkiben harag, hadd meséljek el egy kis kedves történetet:

Az iskolában, irodalom órán, a tanár egy feladatot ad a gyerekeknek, amelynek lényege, hogy a saját szavaikkal meséljenek el tanulságos történeteket, abból a célból, hogy a tanár úr lássa, hogy hogyan változik a nyelv, és a mai fiatalok hogyan beszélnek. Az egyik jólnevelt kislány, kapván az alkalmon, hogy megmutassa a tanárnak, mit is tud, rögtön felteszi a kezét, és miután a tanár felszólítja belekezd:
- 'Én Dávid és Góliát meséjét választottam. Góliát egy kb. 270 cm magas, izmos férfi,  legyőzhetetlen harcos, ezzel szemben Dávid egy kis alacsony, fiatal, mindennapi srác volt. A különbségek ellenére mégis Dávid nyert, mert egy parittyából elhajított kővel homlokon találta Góliátot, amibe azonnal belehalt. A fabula tanulsága, hogy a józan ész erősebb, mint a nyers erő.'

A tanár a példa helyességét jelezve bólintott, majd körbefordult az osztályban.

- 'Rendben, helyes, még valaki?'

Egy gyerekszoba nélkül felnőtt srác feltette a kezét:

- 'Én elmondom a Fekete és a Fehér lovag történetét.'

- 'Azt nem ismerem.'

- 'Elég ha ismerem én, nem? Majd most megismeri. Szóval, réges-régen, volt két lovag, a Fekete és a Fehér lovag. A Fehér lovag kihívta párbajra a Fekete lovagot, aki elfogadta a kihívást, és megölte a párbajban a Fehér lovagot. A fehér lovagnak volt 3 fia. Ez a 3 fiú is kihívta a Fekete lovagot párbajozni, és a Fekete lovag őket is megölte. Ennek a 3 fiúnak is volt 3-3 fia. Ez a 9 fiú is kihívta a Fekete lovagot párbajozni, de a Fekete lovag őket is megölte. Ennek a 9 fiúnak is volt 3-3 fia. Ez a 27 fiú is...'

- 'Jó, jó, elég, értem, de mi a tanulság?'
- 'Ne b*szakodj a Fekete lovaggal.' 

(eredetije olaszul, Gigi Proietti előadásában: Er cavajere nero)

Ci sentiamo