Ciklon

Mindenki nyugodjon meg, jól vagyunk! (Gyengébb idegzetűek ne kattintsanak a linkre)

Nem úgy vagyunk jól, mint aki éppen a fejére esett, és azt sem tudja, hogy merre van arccal, de érzi, hogy meg kell nyugtatnia a többieket és ezért ezt mondja, hanem tényleg.

Részletesen: 

Tegnap reggel óta fújt a szél, egyre erősebben egészen estig, addig nem is esett az eső. Sötétedéskor (ami mint tudjuk, majdnem egy órával később van, mint Magyarországon) elállt, akkor kezdődött a haddelhadd, eső–záporeső–jégeső–záporeső–eső, csak hogy ritmusos legyen (ABCBA, na ez nem magyar népdal). 

De reggelre kisütött a nap, mintha mi sem történt volna, csak annyi változott, hogy iskolába menet már csak 12 fok volt, és hogy a nagy szél mégis elvitt valamit: a D. szakállát :-D 

Egyébként pedig az igazi ciklon az nem a természetben van, hanem a szívben, lásd Leonardo Pieraccioni toszkán színész-rendező nagy sikerű filmjét: Il ciclone, ahol elmozdult útjelző táblák miatt  egy kis toszkán falumenti tanyára spanyol flamenco-táncosnő-csoport érkezik és felforgatja a helyiek életét.
Első érdemleges dialógus (0:54 – 01:25):
"— Menjen vissza a földútra, és ahogy elér az aszfaltútra, ott majd jobbra kanyarodik, de nem az első útkereszteződésnél, hanem a másodiknál, a másodiknál menjen jobbra… A második útkereszteződést biztosan felismeri arról, hogy ott van egy Szűzanya-szobor…hú, Szűzanyám…

— Hogy mondta, a Szűzanya-szobor, és aztán?...

— Igen, balra látja a Szűzanya-szobrot — [feteszi a szemüvegét] — és akkor ott jobbra kell mennie, vagy ha nem érti a jelzéseket, akkor kérdezzen meg egy arra járót… vagy a Szűzanyát magát…vagy ha nem, akkor van egy jelzőtábla is…"