Családi kirándulást szerveztünk, hogy megnézzünk néhány helyet, amiket még a régóta itt élők sem láttak (de szerettek volna). Végül annyian lettünk, hogy a családi jelzőt csak igen tágan értelmezve lehetett alkalmazni a kirándulásra, így két autóval mentünk (viszont így sokkal jobb érzés eltévedni).
Indulás előtt; a csapat egyik fele egy kávézóban várja a másik felét:
A kirándulás első és fő célpontja: Argentiera (kevesebb info, de angolul). Ez egy keskeny, tengerre nyíló szorosban kiépített ezüstbánya volt. A szürkés színű, ezüsttartalmú ércet a felszínen is megtalálható a mai napig:
Maga a bánya 1963-ig működött, akkor több, mint ezer ember élt és dolgozott itt, ma alig hetven. A bányához tartozó ásványmosó-üzem a tengerparton található, eredetileg nagyrészt fából épült komplexum volt. A faanyag dominanciája és a köves-szeles elhagyatott táj miatt állítólag vadnyugati hangulat uralkodott itt egykor.
Ma:
Korabeli rajz:
A volt üzemtől alig 100 méterre levő tengerpart, amelyet szintén szürkés árnyalatú sziklák öveznek és maga is ugyanilyen szürke kavicsos:
"Kiszórom az ezüstöt a cipőmből, mert szúr":
A kimosott ezüstöt a bánya saját kikötőjében hajókra rakták. Ennek emlékét is megtaláltuk:







Nessun commento:
Posta un commento
Nota. Solo i membri di questo blog possono postare un commento.