Kirándulás - Baratz-tó

A kirándulás másik része a Baratz-tóhoz, vagyis a Lago di Baratz-hoz vezetett. 

Kiejtése: "barac", tehát az olasz (illetve ezúttal szárd) nyelvet jókedvűen magyarra ferdítők nyugodtan mondhatják, hogy Barack-tó (amit rögvest meg is lehet indokolni azzal, hogy barack alakú),

egyébként viszont a baratz szó kis épületet jelent (lásd "barakk"). A tó maga kevesebb, mint egy négyzetkilométer felületű, 12 km kerületű, mélysége 5-14 méter között mozog, az évek csapadékosságától függően.

A tóhoz vezető ösvényt egyszer csak egy fapallós út keresztezte, amelynek vége elveszett a zöldben:

Gondoltuk, kalandra fel!, így rövid séta után egy fából épült vadász- vagy inkább madarászlest találtunk, amiben belül vaksötét volt, és aminek falában, különböző magasságokban, egy-egy deszkányi rés volt, ahonnan a tóra lehetett kukucskálni:

Visszaútban megörökítettük a virágözönt is (amiről nem tudjuk eldönteni, hogy etnai rekettye-e /Genista aetnensis/ vagy mimóza-akác /Acacia retinodes/):

Majd lesétáltunk a tóhoz: 

Az a két fekete úszó valami az ágak között szárcsa akarna lenni, vagyis ez: 

Igen, igen, van Magyarországon is, de tegye a szívére a kezét mindenki, és mondja meg, hogy azon túl, hogy a Tüskevárban olvasott róla, látott-e valaha is élőben szárcsát? És olyat, amelyik egy 0,6 négyzetkilométeres tavon él? 

A tó és környéke manapság elég elhagyatott (a honos flóra és fauna szerencséjére semmi nincs kiépítve, tehát nem turista-látványosság), de évszázadokig lakott terület volt. A partján álló homonim település fennmaradt írásos említése először a XII. században történt a Codex Diplomaticus Sardiniae-ben, a szájhagyomány szerint viszont az itt ősidők óta fennállt helység egyszer a tóba süllyedt, és az azóta a Tó Úrnőjének nevezett szellem időnként ma is megjelenik a tó fölött lebegve….